Tudjuk, hogy a modernitás nem szeret igazságról beszélni, mert az elnyomó és kirekesztő. A modern politika arról szól, hogy megpróbálják kielégíteni a nép alapvető szükségleteit.
A politikai gondolkodással foglalkozó körökben mostanában elterjedt fogalom a metapolitika. Hogy mit értünk alatta, azt nehéz körülhatárolni, nagyjából a politika hétköznapjai mögött meghúzódó megfontolások, elvek, felfedezett működésmódok összességét vagy akár magát a politikáról való gondolkodást, esetleg a politikát segítő eszmei harcokat. Czopf Áron, a fiatal politikai gondolkodó rögtön két kötettel lépett színre, az elsőt, a Térforradalmat már bemutattuk. A második címe épp az, hogy Metapolitika, azaz eme fogalmat igyekszik tisztázni, körüljárni – de azért a kötetecskéjében
sokkal több történik, mint puszta fogalommagyarázat.
Czopf szerint a politika öt kérdés köré szerveződik.
Mi az igazság? Ki interpretálja az igazságot? Ki hozza meg a döntést? Mi a normalitás? Mik az emberek legfontosabb szükségletei?
Ezek a kérdések ugyanis „lefedik a nyugati politikai gondolkodás csaknem teljes problémahalmazát”. E kérdéseket sokan külön vetik fel, ám ez tévút. E kérdéseket egységesen, együtt kell felvetni, „ezt a szemléleti egységet nevezzük metapolitikának”. Avagy
amikor metapolitikáról beszélünk, akkor a politika alapjaira, értelmére, annak előfeltételeire, lényegére és igazságára kérdezünk rá”.
Nagyszerű! De ha már a 10–11. oldalon definiálta Czopf a címadó fogalmat, akkor mi történik a maradék 160 oldalon? Nos, itt kezdődik a haddelhadd! A következő kijelentés ugyanis ránk borítja a politikai gondolkodás könyvtárát, és ránk hozza a kortárs társadalomtudósok haragját. Eszerint
a modern gondolkodás kirekesztette a politikából az igazságot,
ezzel pedig „hosszú távon a hatalom legitimitását is meggyengítette, és elindította a politikáról való gondolkodást a nihilizmus lejtőjén”.
Tudjuk, hogy a modernitás nem szeret igazságról beszélni, mert az elnyomó és kirekesztő. A modern politika arról szól, hogy megpróbálják kielégíteni a nép alapvető szükségleteit.
Mindez jelentős részben Thomas Hobbes bűne, akit úgy nem szeretnek a liberálisok, hogy gyakran titokban követik őt.
Az igazság felforgató a politikai biztonság szempontjából, ezt Szókratész vagy legkésőbb Jézus pere óta tudjuk. Hobbes óta a politika által biztosított béke és biztonság a felforgató igazság kérdésének ignorálásához vezetett.
Valamiért az igazság nem számít a hatalmat kordában tartó féknek és ellensúlynak.
A bevezetés után a közvetett hatalom (potestas indirecta) mibenlétéről elmélkedünk a szerzővel, amit Hobbes meg kívánt szüntetni. Ezután jön egy külön fejezet a metapolitikáról. Majd Czopf rámutat, hogy tekintély és hatalom nem ugyanaz, a modernek pedig tévesen azonosítják a tekintélyt jelentő auctoritast a hatalommal, a potestasszal.
Ez nem puszta fogalmi figyelmetlenség, mert messzemenő következményei vannak.
Izgalmasak a nyelvpolitikáról szóló fejtegetések, melyekből kiderül, hogy a reakciós-ellenforradalmár gondolkodók ugyanolyan jelentőséget tulajdonítottak a nyelvnek, mint a posztmodernek, csak épp más következtetéseket vontak le. Logikus, hogy a nyelvpolitika után
a politikai csend kérdése kap egy fejezetet,
majd az értelmiség oligarchikus törekvései („a tudás hatalom”), hogy a metapolitika kortárs reneszánszáról szóló esszé zárja a kötetet.
A szerző tulajdonképpen modernitáskritikát írt a metapolitika egységének helyreállításáért. Reakciós szerzőket idéz és rehabilitál, de pont nem a politikai hatalom, hanem az igazság hatalommal szembeni előjogainak érdekében.
A modernitás Pilátus mellé állt, a metapolitikai gondolkodó antimodern módon – Pilátus iránt tanúsított minden megértésével együtt – Jézus mellé áll.
Czopf Áron: Metapolitika. Kommentár Alapítvány, 2024
***
Ezt is ajánljuk a témában
Európa jelentése alapvető változásokon megy keresztül. Nem nélkülünk, nem az akaratunk ellenére – hanem éppen általunk. Nagyobb szükségünk van példaképekre, eszményekre és patrónusokra, mint valaha. Czopf Áron esszéje.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
El tudjuk-e táncolni a rendszerváltást? Képesek vagyunk belépni a térbe és az időbe? Fel tudjuk mutatni a szellem és az élet egységét, vagy végleg kihullunk a hagyomány világából?
Marco Rubio amerikai külügyminiszter vasárnap hangoztatta, hogy a béke közelebb van mint bármikor, de még nem érkezett el.
Bár az illegális fegyverek többsége még Ukrajnában található, több európai országban azonosítottak már ukrán származású fegyvereket.
Kezd dühbe gurulni az amerikai elnök.
Nehéz lesz megegyezni: Ukrajna követeli a NATO-tagságot és nem ismeri el a Krím félsziget elcsatolását.
Vilmos Sándor szerint egyáltalán nem lehet magától értetődőnek venni a békét és a biztonságot.
Az amerikaiak ukrán területeket adnának az oroszoknak, a felvetést az ukránok elutasították. Zelenszkij nehezen ért szót az amerikai elnökkel, aminek már Trump is hangot adott.
A magyar kontingensek fő feladatként járőrszolgálatot látnak el a jogellenes határátlépések megelőzése érdekében.
Alan Shearert lenyűgözte a magyar labdarúgó vasárnapi teljesítménye.
